Igen, fiúk az életemből..., ilyenek is olyanok is, negédsek és keserűek, jó szeretők és alul teljeítők...naés...de úgylátszik mindennek ára van...fájó és keserű ára. Lenyelem e ezt a pirulát? Ki tudja... én nem, nem tudom, mert van egy fiú az életemben, aki fontos, és nem csak azért mert olyat adott,amit még senki,nem csak azért, mert jó kis orgazmusokat élek át vele, hanem Önnmagáért. És ennek a fiúnak nem kellek. Ő töri felettem a végső pálcát... És most azt mondaná, ha itt lenne, hogy úgy fogalmazok,olyan mondatokkal szólok hzozá, mintha a blogomba írnám...azt hiszem ezt most meg is tehetem, hiszen a gépem előtt ülök, nem kevés agyalással a hátam mögött, miközben érzem magamon az illatát egy-egy mozdulatnál.
Nem kellek neki, mert majd 5 ónap után unalomból vagy csak szimpla kíváncsiságból elolvasta a blogomban korábban tett bejegyzésket, hogy voltak fiúk az életemben, hogy nem éltem szűzies életet, hogy megaláztam szavakkal és tettekkel másokat...fiűkat, pasikat...nevezzük aminek akarjuk...bánom is én.
Nem jelent semmit az elmúlt időszak, minden, ami vagyok és lehetek... nem jelentenek a szinte némán elsuttogott vagy talán csak gondolt szavak...?
Hát csoda, ha kérdőn nézek...és keményen nézek és követelem a választ?
Hálás leszek neki mindig az elmúlt időszakért, alakuljon bárhogy...
Pedig nekem sem könnyű, az élet olykor nekem is fáj, és nekem is mardos a szívem olykor, a lelkem néha mázsás súly alatt vergődik.
Csak meg akartam ma ölelni, mert fáj egy kicsit a szívem, mert meghalt egy kedves ember a családomban, mert ez mindig eszembe juttatja, hogy nemrég másokat is elvesztettem ugyanebben az időszakban, ...nem kaptam ölelést ...csak valakit, aki furcsa volt és elvitte valahova messze az én Danimat...A fiút az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése