Hogyan is mondta Geszti Péter?...hisz még szinte gyerek voltam akkor... "szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi"... de nem értettem annak cinikus mivoltát, mert gyermekfejjel az ember nem él át csalódásokat, bánatot és fájdalmat.
Hogy búcsúzik el az ember valakitől, akit szeret? Hogyan lehet ezt intelligensen megoldani, miközben könnyeidet nyeled és a legkevésbé vágysz arra, hogy valóban elmenjen, és a legkevésbé vágysz arra, hogy azt mondja...jön majd más... Hogy mondasz végső búcsút egy olyan dolognak, ami utolsó volt az életedben? Hogy mondasz búcsút egy immár hiába kergetett eszmének?
Nem érint többé,nem csókol többé, nem vágyik tested sóhajaira, a vágyra...Hogy mond az ember búcsút mindennek?
Nem igazságos a sorstól ez az ócska lecke, nem kárhoztathat ilyen büntetésre. Éltem és éllveztem, sosem cserélném el másra, most mégis ezért tör felettem pálcát. Ma egy kis időre úgy éreztem tényleg én lehetek a hibás, hogy így éltem, hogy ennyire élesen különült el érzelem és sex. Így éreztem, mert az elúlt majd 5 hónapban megtapasztalhattam a kettőt együtt, ami leírhatatlan. Amikor minden érintésben benne van a másik, amikor csak egy halk sikolyként szökik ki belőled...szeretlek. Sosem éreztem még azelőtt, hogy úgy kikívánkozna belőlem, sosem éreztem azelőtt, hogy ki kellene mondanom.
És most elveszett minden...hogy változhat meg egyik pilanatról a következőre minden? hogyan romolhat el...miért romlott el...???????????????????????????????????
Igen, az élet, olykor megaláz és szemberöhög, te meg sírsz, mint egy óvodás...
Most már nem lesz több, most már nem kell több...betelt a pohár...ez volt az utolsó.
Az utolsó szerelem elszállt...porból lett, sporrá lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése