Elindultam, bele a világba, miután végleg kiszállt...
Kellett a Sissi, őt akartam, elmondani neki mennyire fáj. Beszéltünk telefonon, miközben a Dobos felé hajtottam, tudtam, hogy a lányok ott vannak. A zene fülsiketítően üvöltött, hogy legalább saját dühöm és tehetetlenségem ne halljam. Sírtam, igen már fájt a szemem, de meg kellett emberelnem magam, hisz nem mehet ez így sokáig, nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam az önsajnálat...és nem is fog...
Vajon milyen érzés lehet megbőgetni egy 30 éves állítólag tapasztalt nőt? A jégirálynőt, aki leráz magáról mindent? Magamat ismerve, én biztos nagyon elégedett lennék...
Pedig itt az ágyban ülve ez nem olyan egyszerű... Még örzi az ágy,az ágynemű, az Ancsi kuckó az öleléseket...
És nem akarom, hogy reggel legyen, mert semmi kedvem, hogy a Lina ugráljon rajtam, nem akarom az embereket,nem akarom a fájdalmat és nem akarom a hiányérzetet...ezt az egész rémálmot szeretném egyszersmind elfelejteni.
Könyörgöm csípjen meg valaki!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése