...a Balatoni nyár...

Leírhatatlan...nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék Adrel performanszait, a buzik hisztijeit, az énekléseket (inkább vonítások), a pancsolásokat in the Balaton, a főzéseket, az illatokat, szagokat, látványt, érzéseket, a Balatont, a nyarat, a nyugalmat...és a hiányt, melyet én speciel éreztem. A kedves hiányát (egy újabb mellbevágó felfedezés önmagamban).
Én azért megpróbálnám néhány (valószínűleg) bővített mondatban elbeszélni azt a 4 napot a Balaton mellett, Csopakon, a II. Rákóczi Ferenc utca 14 helyett 16 szám alatt, ami az utca végén található és oly csodás a kilátás és a rálátás a Balatonra és a környékre, hogy az ember szíve elszorul. Kinek emlékek tolulnak fel a lelkében, kinek hiány kopogtat, de mindenkit megérint. Főleg éjszaka, ha tiszta és csillagos az ég...gyönyörű.

A hely, a ház nem változott semmit egy év óta, ahogy gyerekkorom óta sem, talán csak a növények lettek pár centivel nagyobbak és a teraszon néhány éve kicserélt járólap lett kopottabb az ott megfordulók lába nyomától. Ugyan az a hatalmas leanderekkel körbevett ház, a meredek lépcső az emeletre, ugyanazok a szagok, ugyan az a piciny konyha...

Szerda éjjel megérkeztünk, lepakoltuk cuccainkat a két szobában, majd kiültünk a teraszra, mint megfáradt utazók, vagy inkább csak átvettük a hely nyugalmát, majd aludni tértünk, akkor még egy szobában 4 ágyban 5-en, mert Myke párja csak csütörtökön érkezett utánunk.

Ami a mi szerencsénket jellemzi, nem vol azonnal jó idő, ezért csütörtökön elindultunk Füredre kirándulni, sétálni egyet a sétányra. Amint megérkeztünk 7 ágra sütött a nap és mi egy kávézó hűs teraszán ücsörögtünk. Eldöntöttük, hogy gyorsan visszaindulnk, és lemegyünk a strandra. Mire visszaértünk és átvedlettünk fürdőruciba, az égiek nem akarták, hogy lubickoljunk, mert megint beborult az ég. Így hát maradt a kártya és a pihi Zoltánunk megérkeztéig. Akkor elmentem érte Almádiba az állomásra, majd hazaérkezvén nekiáttunk a főzésnek, pontosabban Adrel és KisAncsa. Vacsi után a teraszon heszeltünk és megkezdődött a szokásos őrület, zene tánc és nevetések. Adrel az általa előadott performanszok közepette néhány angol halandzsával is megörvendeztetett minket, mint a "szecsöri rájt disz" és az "ap a dan" :D Rég nevettem olyan sokat, mint ezen a nyaraláson. Jó volt, hogy idén velünk volt Igida is (álnéven Birgit a bajor), és Mykenk párja hisztérika idiotika kombinatorika valószínűség statisztika is alias Karmazin Szimonetta, polgári nevén Hanga Zoltán, akit hangulat változásai miatt olykor hangulatnak, baszogatás képpen pedig Tangának neveztünk. Mindent egybevéve mindenki jól érezte magát. A csapat tehát: Melkovics, Szabó, Kovács, Várkonyi, Hanga és jómagam, Fehér :):):)

Elllátogattunk a Tihanyi Echo-hoz, hogy beleordítsuk, ki hangosan, ki némán azt, mit válaszul hallani szeretnénk, fotózkodtunk, amolyan kiccsalád módra és kialakultunk a "csúnyákon"

Természetesen jócskán megbotránkoztattuk a körülöttünk saját konvencióik közé szorult átlagos embertársainkat...élveztük az életet, ahogyan szoktuk, hiszen mi gyönörűek vgyunk.

A strandon kinyírtunk egy matracot, de pótoltuk. Ugráltunk, pancsiztunk, ökörködtünk, nem törődve azzal ki mit gondol. Az éjszakai meztelen fürdőzés sajna elmaradt...De bepótoltuk oly módon, hogy Miki pl a matracra felálva meztelenül ugrált a vízbe fényes nappal, majd rólunk lányokról szedte le a melltartót, és mintegy trófeát a feje fölé tartva lengette. Nem is értem mit gondolt, hisz egyikünk sem szégyenlős...

A parton aztán jókat kacagtunk a világon, saját ökörségeinken, azon, hogy a körülöttünk lévők valószínűleg sokkal többet tudnak már rólunk, mint a saját anyánk :):):)
Meg aztán érdekes szitu, amikor 4 lány és 2 hímnemű ugyanúgy a pasikat nézi és szelektálja (vakságot nem fogadtunk :)) Na jó én néhány csajt is megnéztem :)

Aztán én énekelni kezdtem, hogy I'm a Barbie girl..., mire Myke nyolcast formálva szájából fintorogva felémfordult és azt mondta kicsiiim, belőled száz Barbie is kijönne. :D Én meg mondtam, hogy én belűlről vagyok egy Barbie meg belém szorult valahol valamikor egy Ken is...Erre aztán már a mellettünk helyet foglaló néhány fiatal is nevetetésben tört ki, na jó nem annyira nyíltan, de észrevehetően, ezt már ők sem bírták, főleg annyk fényében, amiket már előtte elakítottunk...

...jól van na, mi csak jóléreztük magunkat.

Elröppent ez a 4 nap minden hülyeségével, performanszával, hisztijével, illatával, érzésével, pancsolásávalés nyugalmával együtt.

Visszatértünk már a dolgos hétköznapokba. S bár én most itt a kertben a fák hüssében ejtőzöm egy rózsaszín laptoppal ezeket a szavakat írva, együtt érzek mindazon barátaimmal, akik most e percben dolgozni kényszerülnek.