Az imént értem haza buliból...mint rég. Együtt volt az a banda és ott...mint rég. És még orromban érzem az illatokat... A testvriség a helyére állt, visszatért oda, ahol lennie kell. Hazafelé utózva eszembe jutott a csaknem pontosan egy év elötti buli, amikor ugyan ez a banda ugan így utoljára volt egütt, amikor megtört a tetvériség Mucc és köztem. Az elmúlt egy évben, míg Hollandiában volt nem írtam neki annyit, mint korábban máskor, nem beszéltünk annyit, mint korábban máskor. Nem tudtam mit és hogyan kellene mondjak neki, de ma halgatólagosan és egyetértésben visszaállt a dolgok rendje és módja szerint minden. Egy nézésben, egy mosolyban ott volt az a pajkos szerzödés, mit egy évvel ezelőtt kezdtünk el írni, s ma éjjel aláírtunk és ezártunk.
Hazafelé autózva becsapott a hűs reggeli szél és még fent világított a Hold...és eszembe jött az elmút tizenvlahány év, ahogy kisgyerekekből felnőttek lettünk, ahogy változott bennünk az élet, ahogy változtuk, a sok sok együtt megélt pillanat a bulik, síelések...az, ahogyan felnőtté válva éreztünk vágyat valamire, ami itt-ott mindíg körbe vette e barátságot. És tavaly mielőtt elment formát is öltött egy hajnali pásztorórán, aminek meg kellett történnie. És most értettem csak meg a szavait, hogy lehet sosem lesz már rá alkalmunk és azt ott, akkor kellett megtennünk, megtudnunk... s mint egy felismerés, hasított belém ma reggel mintegy megkönnyebbülve...a megértés, az értés, a testvériség lezárása és újralkezdése, egy sosem múló barátság, egy sosem múló kötelék.
Gigámmal, mintha sosem hagytuk volna abba a beszélgetéseket hónapokra megszakítva...ugyan úgy félszavakkal kommunikáltunk, úgyan úgy...ugyan úgy...minden ugyan úgy...mint rég.
Kedveltem ezt az estét, eltettem ezt az estét az emlékek közé, hogy majd mindíg és újból átélhessem....mint rég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése