Tegnapelőtt valamiféle furcsa párhuzam kapcsán eszembe jutott a "SzélÁdám". A Balázsról gondolkodtam, hogy valyon lesz e folytatása és hogyan... mikor eszembe villant az Ádám. A gondolat menet onnan indult, hogy tulajdonképpen mennyire is imádom azt, ha valakinek finom puha szája van és jól csókol. A Balázsnak finom puha szája van, de határeset a csókja. Viszont soha életemben azóta senki nem csókolt meg úgy, ahogy az Ádám. Isteni jó volt vele csókolózni, és a mai napig nem volt senki más, aki úgy csókolt volna meg, hogy attól hol teljesen elgyengültem, hol pedig megvadultam, mint egy kisördög. Csak hát tudjuk, hogy a fiatalember mikor és hogyan baszta el a renoméját.
A Balázson kívül van még más is, és ez relytett titka a lelkemnek...nem hagy valami nyugodni, és míg meg nem kapom piszkálni fogja a gondolataimat, és nem fogom tudni kiűzni onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése