Teljesen össze vagyok zavarodva!
Ha ez egy napló lenne, olyan, amit kislány koromban kézzel írtam, akkor úgy kezdeném... Kedves naplóm! Ma találkoztam Vele..... de, mivel ez nem egy napló, hanem egy blog, és nem ma volt, hanem tegnapelőtt, és különben is ez egy olyan "napló", amit az internetnek köszönhetően bárki elolvashat, még akár ő is, lehet kicsit másképpen hangzik.... Lényeg a lényeg, hogy össze vagyok zavarodva, és nem értem, hogy ennyi év távlatából, hogyan jöhet vissza egy pillanat alatt minden? Sokszor gondolok arra, hogy vajon Ő akkoriban látta-e előre mindezt, hiszen több napja mint egy hülye csengő zengenek a fejemben a szavai, hogy még jelen lesz az életemben. És nem értem, hogyan vagyok képes talán tévesen ennyire belemagyarázni ebbe az ártatlan e-mailezésbe, amit napok óta folytatunk, ennyi mindent. Tisztára meg vagyok zakkanva. Ez nem olyan, mint amikor a korábbi években néha írtunk egymásnak, hogy mizu a másikkal, ez most annyira más, sokkal természetesebb, és könnyedebb, mintha visszamentünk volna 2009-be.
És folyamatosan szemmel tartom a postafiókomat, hogy írt-e és mit írt, mint egy lökött bakfis.
És vele együtt visszatértek a szavak is az életembe. És nem tudom, hogy az univerzum helyesli-e, de mintha az apró darabkák össze állni látszanának, még jeleket is kapok....
Jaaaajjjjjjj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Zavar támadt a mátrixomban, a jól felépített kis légváramban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése