Nemet mondok

Nem megy ez nekem....nem tudom miért, nem a nemet mondás  nem megy, hanem amire nemet kell mondani, vagy nem is tudom... jó, hogy tudok nemet mondani, de nem biztos, hogy mindig jókor,  jól használom.

Másfél  év kihagyás  után  újra  mondhatni nyeregbe szálltam,  mert azt gondoltam elfogyott a türelmem és eleget vártam  az igazira, aki állítólag már  lát  engem. Hát  felhívhatná magára  jobban is a figyelmet. Vagy csak én  nem veszem észre  a jeleket?  Azt mondják  a héten a növő  Hold miatt a befogadásé a főszerep és, aki ilyenkor jön  az életünkbe azt engedjük be, illetve az általa  hozottakat. Meglepetés  már  ért  aaaaz tutti. Jelentkezett a Dani... az utolsó e-mail váltásunk óta  kb csak egy hét  telt el. És  szerintem céllal jött. Olyan más most.... Vagy csak én  dumálom bele. Jajj, miért  ilyen nehéz  ez???

Az imént  viszont kisöpörtem egy fickót az életemből. Tök jól  indult, de ma este elfogott a "Kancsi" feeling és én  nyűgöt már  nem veszek a nyakamba... Utálom  az ilyen akaratosan bűntudat keltő embereket. Manipulatívak és kiszipolyoznak. Andriskából is épphogy kikezeltettem magam a Katával. Jó  persze én is kellettem hozzá.

Vágyom  a szerelemre, de nem mindenáron.

Most persze lehet azt mondani, hogy félek a sérülésektől  meg minden....hát hogy a viharban ne félnék. És igen a szívemmel kellene döntenem, de marhaságokba nem megyek bele.

Ezt is hirtelen hamargyorsan ki kellett írnom magamból,  mert különben itt lebegne valami pallosként a fejem felett. A gyomrom görcsbe is rándult attól  a gondolattól,  hogy ezzel a fiúval kezdjek. Az intuícióim sosem csaltak meg...és  valószínűleg most sem. Ezt így és most rövidre kellett zárni.

Csak az érdekelne azért, hogy képes  leszek-e felismerni azt, aki majd párom lesz, képes  leszek-e nem a hibát,  kifogásokat keresni. Vele egyszerűen és  természetesen fognak  menni a dolgok???

És  egyáltalán miért jár egész nap a Dani a fejemben?  Jaaaaajjj!

Nem tudom miért,  de az ugrott be, hogy egyszer a Katánál az az időszak volt a kérdés tárgya, amikor apa betegségét megtudtuk....no, de azzal egyidejűleg váltunk szét Danival is...lehet inkább az volt ott egy gát? ???

Vagy csak egy be nem fejezett, egy fel nem dolgozott szerelem, csalódás, lecke, tanulság....dolog? Néha olyan, mintha nem is mi akartuk volna, hogy ott vége legyen, hanem az élet és a sors, hogy még megtanuljunk sok mindent mielőtt újra egymásra találunk.

Huuu, néha komolyan agybajt tudok kapni magamtól, és a fejemben kavargó gondolatoktól....