Ez volt a címe egy blognak, ami rólam szólt... Nosztalgiáztam ma egy kicsit és a kedvenc oldalak közé eltéve találtam meg ezt a majd elfeledett is, és olvasgattam. Jó érzéssell töltött el, hogy valaha én is éreztem így, és irántam is éreztek valamit. 30 éves vagyok és bevallom őszintén kicsit pánikolok, hogy már nemfogok ilyeneket érezni.
"A narancssárga lámpa fénye alatt az én orgazmusom után, az övé előtt kimondta, olyan igazán filmbe illően, utánozhatatlanul. Nem hiszed el, túl sablonosonak hat, de a bal felem tényleg belebizsergett, annyira jól esett, olyan igaz és őszinte volt. Gondoltam miután a mennyország kapuja szorosan összehúzódik én is kimondom…De csak egy elcsukló “én is téged, nagyon”-ra telt. Nem fogom számolni hányszor mondjuk ki, bár lehetne is akár, egy kezünkön elférne – s ez így a jó. Amennyi köszönömmel tartozom már, annyi csók nincs, pedig tényleg sokszor érintem az ajkát. Ha szerencsém van, ma majd kiderül, hogy mi számít igazán a felhők közt járásnak, de van egy sanda gyanúm. Olyan magasra géppel nem szállok, hogy a Holdat átöljem, igaz nem is kell, mert itt lenn már megtettem, úgyhogy nem fog kiderülni semmi, mert új nem lesz a Nap alatt, hisz mi ketten már egy ideje itt vagyunk. Együtt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése