Szombaton már kora reggel úton voltam, friss, de napsütéses idő volt, az autóban ülve, és élvezve ezt a korai csodát, olyan háromnegyed 7 felé kanyarodtam le jobbra a hídról a belváros irányában és akkor láttam meg ezt a szokatlan rituálét. Bár lehet csak számomra, számunkra furcsa egy ilyen pillanat, mikor szinte elválik a külvilág. Az út jobb oldalán a menetiránnyal szemben parkolt egy autó, benne ült egy anya és a lánya, pontosabban búcsúzkodtak egymástól. Adtak egymásnak puszit jobbról, majd balról, ezidáig teljesen szokványos volna...ezután először a lány, maj az anya adott a az anyának és a lánynak a homlokára puszit. Érdekes pár pillanat, másodperc volt csupán, ahogy a nap mosolygott rájuk, sokkal több volt így talán minden szónál.
Köszönöm nekik ezt a meghitt pillanatot, ezt a cseppnyi szeretetet, a pár másodperces rituálét.
Eloptak az életből egy gondolat erejéig, lágyabbá tették ezt az olykor túl durva világot...hacsak egyetlen másodpercig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése