Ezt a filmet láttam ma este az interneten keresztül online...bár kisebb megszakítással néztem, nagyon jól illik a ma este, nevezzük úgy "élményeire". Kevés nálánál szánalmasabb dolgot láttam eddigi életem során... egy zavarodott ember, egy dühös ember, egy szomorú ember, egy sértett ember....egy ember, aki nem boldog, sohasem vidám, és kacagása is inkább hűvös és erőltetett, mint élettel teli. Segíteni neki bár tudnék, vagy hagyná...nem teszem, már nem. Szeret engem...engem, aki a nagyfokú életigenlésével homlokegyenest az ellenkezője vagyok mindannak,amit Ő képvisel és érez az élettel, a világgal kapcsolatosan.
Jó a mellem? Jó a seggem? Jó a puncim? mind, mind, mind elmenne egy ócska rap szám unásig ismételt rigmusaként, és szavalhatná részeg óráin ezt is, mint az imádott dalzövegeit, vagy Szécsi Pál és Máté Péter depresszióval teli világának rímeit... Hozzájuk vágyódik... De kik Ők, mik Ők??? Sohasem élvezték igazán az életüket, mert ki sem láttak a mélabú és a depresszió árnyéka mögül, sohaem vették ésre, hogy aki szereti Őket, az boldogtalan... Miért éltek fájdalomban? Miért volt ez jobb, mint élvezni az életet, melyből amúgy is oly kevés adatott.
Féltek, ahogy rémült kisgyerekként félsz Te is...ez a csúf igazság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése