...Lujza naplójához. Végetért, mondhatnánk úgy is, hogy csúfos véget ért kedvenc "pinablogom", merthogy elérte a végső katarzist, a boldogság beteljesülését...és egyben a halált.
Utolsó bejegyzése, összefoglalása...én sem írhattam volna szebben:
"Füge2010.11.24. 15:30 Friedmann Juci
Ott álltak az elhúzott függönyök előtt, egymással szemben, meztelenül, némán, feszült nyugodtsággal. Lujza rá sem hederített Kristóf meredező farkára, csak a száját figyelte, ahogy az szólni akart, de csendre intette az ujjával. Lassú csíkot húzott a körmével szájától a farkáig, és figyelte, ahogy a fehér csík lassan eltűnik a hidegrázta bőrén. Nem érdekelték az elmúlt fél év kétségbeesett, füstös éjszakái, amit mások ágyában töltött, vagy a görcsös kapaszkodások az úgynevezett szabadságához. Most csak ők ketten voltak, és a csípős hideg az ablakon túl. Kristóf lassan megfogta Lujza fenekét, és a radiátorra ültette, majd a hideg ablaküveghez nyomta. Lujza segge égett a melegtől, hátán pedig végigszaladt a hideg, de csak az érdekelte, hogy ez a délelőtt soha ne fejeződjön be. Nem akarta, hogy eljöjjön a délután, vagy egy újabb éjszaka, mikor egy újabb füstös klubban találja magát. Egy nagy, piros gombot akart, amivel megállíthatja az idő folytonosságát, és örökre magában érezheti Kristófot.
Némán élveztek el, Lujza pedig könnyes szemmel mosolygott Kristófra, és csak annyit tudott kibökni, hogy éhes.
- Lemegyek, veszek egy kis aszalt fügét a zöldségesnél, itt szemben - suttogta Kristófnak, és megcsókolta a mellkasát.
Összegumizta a haját, felöltözött, de még visszamosolygott az ajtóból, Kristófra nézett, elnevette magát, és azt mondta: - Szeretlek. Boldog volt. Úgy ugrált le a lépcsőkön, és táncolt át az úttesten, mint egy kislány.
Csak feküdt ott, a haja összecsomósodott a vértől, és akik elsőnek értek oda, még látták, ahogy egy könnycsepp gurul le az arcán. Szinte az összes esti híradó leközölte a hírt a cserbenhagyásos gázolásról, ami egy fiatal lány halálát okozta."
Hiányozni fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése