Mostanában azért nem írok, mert leköt saját önsajnálatomba való süppedésem...És különben is, mit írjak? A saját nyomoromat, síránkozásaimat, hogy hejj, de nehéz az élet, és milyen mocsok dolgok születnek belőle mostanában? Vagy írjam le azt, mennyire félek, hogy meg fog halni az apám? Írjam le, hogy az éjszakáim azzal telnek, hogy megpróbálom elképzelni hogyan tovább, hogy milyenek lesznek a napjaink nélküle, ha neadjisten bekövetkezik a megmásíthatatlan? Hogy morbid módon elképzelem a halálát, hogy milyen temetést szervezzek neki, hogy mit fogok mondani az embereknek, ha megkérdezik mi bajom van? Tényleg ennyire morbid volnék, ennyire tiszteletlen és undorító, hogy az apu még köztünk van, és én ilyeneken gondolkodom? Lehet így próbálok felkészülni? Lehet ez túl korai, vagy túl kései? Megannyi kérdés, melyekre nem tudom a választ, megannyi kérdés, ami éjszakánként foglalkoztat és gyötör.
Vagy tán le kellene írnom, hogy mindez kihat a mindennapjaimra, a munkámra, a barátaimra, a viselkedésemre?
Leírhatnám, hogy mindenki menjen a francba és ne várjatok most tőlem zaftos élménybeszámolókat. Egszerűen nem érdekel most a saját nyavajás lelkemen kívül semmi!
Jó volna belesüppedni ebbe az érzésbe, de tudom, hogy azt meg nem engedhetem meg magamnak.
Akkor most lehet gondolkodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése