Elég régen írtam bejegyzést...a hétvégén nagyon sokat gondolkodtam, illetve elmélkedtem és csak úgy jöttek a jobbnál jobb gondolatok, de elsikkadtak az álom hullámain, mert fáradt voltam leírni őket...megint...igen tudom. Pedig úgy látdszik, ha fáradt és álmos vagyok, akkor csak úgy jönnek és záporoznak, csak hát lenne, aki leírná.
Rengeteg dolgot kellene pótolnom...elmélkedéseket múltról, jövőről, jelenről.
Mert joggal mondhatná a gyanútlan olvasó, hogy bezzeg, amióta kapcsolatban élek, már nem is tartom fontosnak és érdekesnek a blogomat, vagy, hogy leírjam mindazt, ami történik velem...dehogyisnem. Csak adjon valaki szusszanásnyi időt, hogy a gondolatokat összeszedve tényleg le is tudjak ülni a gép elé, a klaviatúra mellé é "papírra vessek" mindent.
Például azokat az érzéseket, melyeket nemrégiben Szentivánon tett látogatásom váltott ki...melyek már mások voltak, mint azelőtt. Ugyanaz a folytogató, menekülni vágyó érzés, ami addig is, csak mindennek a végén ott volt a Dani, ami aztán mosolyra derített, hiszen nekem már ott vanm ő...és a múltbéli sérelmek átváltottak a jelen kellemes érzéseibe. Vagy éppenséggel azokat a gyönyöröket, melyeket magam sem értem hogyan miért miképpen egy 19 éves fiú fiatal teste okoz nekem hétről hétre, alkalomról alkalomra...
No de most megyek, majd folytatom, mert éppen vele fogok találkozni úgy 10 perc múlva és nem szeretnék elkésni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése