Húsvét hétfőn még a kertben ebédeltem, mikor megérkezett értem Mykem és Pilla, hogy együtt aztán elinduljunk egy állati kertbe, egy ZOO parkba, ahol ketrecekbe zárva várják a különböző egzutikus és hétköznapi állatok, hogy a jódolgukban ötlettelen népek vasár- és ünnepnapokon "ezerháromért" megtekintsék kínlódásukat a rácsok mögött. Hogy mutogatva, nevetgélve, visítozva, megtekintsék parádézásukat egy számukra, -a vadon szülötteinek- egy tenyérnyi helyen hogyan is kell(ene) éldegélniük. Veszprémben tekintettük meg az állatkertet "ezerháromért", és a végére már-már sajnáltam is Őket, az ot télő állatokat, de végtére is eszembe jutott, hogy talán jobb is így, hogy így talán fennmarad néhány példánya eme ritka vagy különleges fajoknak, vagy akár csak a közönséges hétköznapi állatoknak, miután kiírtottuk élőhelyeiket, hogy mi magunk is egy élhetőbb életet éljünk. Hogy miután kiszorítottuk őket, vagy beszorítottuk őket ilyen tenyérnyi ketrecekbe, azután példálózva mutogathassunk rájuk(vagy magunkra), hogy lám mi tettük ezt...és ím éltek vala ily szerzetek is.
Mindenesetre az állatkert látogatás végére tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen nem is érdekel, mert inkább nézegetek egy fakast, medvét, oroszlánt, rácsokon keresztül tisztes távolból és biztonságban, minthogy egy sikátorba befordulva jöjjön velem szembe egy vagy kirándulás közben vicsorogjon rám egy farkas, miközben uzsonnásdobozomat csomagolom ki önfeledten...
Mindenesetre kitérőnek vagy betérőnek nem volt rossz, és ismét kiderült, hogy még mindíg mi voltunk 3-an a legfőbb látványosság a veszprémi állatkertben (is) A buzi, a pink, és a kurva...azért hiányoztak páran....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése