nem tudom...nem érzem...hogy mit? Azt a fájó érzést, aminek a fájása édes, és hagynom kellene.... Csak hiányát érzem.
Azt érzem, hogy néha veszettül kívánom, hogy olykor, ha egyedül fekszem ágyamban, hiányzik...azt érzem, hogy jó vele lenni, még ha olyan is amilyen, mégha olyannyira is "homlokegyenest" más mint én... Más az életünk, mások a gondjaink...de egy valami összeköt...ha vele vagyok, egy másik világban, egy másik életben vagyok. Valahogy valami megfogott. Néha valahol elveszek benne, mikor derekamat átfogva, ölelve szeretkezünk, mikor finom bőre és teste testemnek feszül, mikor érzem az egyre fokozódó vágyat testemben, a kielégülést, a lüktetését, és olykor puha olykor vad csókjait.
De ezt nem érzem:
"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
HA szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése