Mit mondhatnék.... még mindíg én vagyok az istennőd...ennyi
Egyszer régen, tán nem is emlékszünk már...Te lehet, hogy nem, én kristálytisztán. Lett volna egy lehetőségünk a boldogságra, de te gyermeteg meggondolatlansággal mégis sutba dobtad szerelmünket. Ami még fájóbb volt, hogy ostobábbnál ostobább kifogásokkal...
Na ennek iszod a levét évek óta! Hogy szivatlak? Keményen!
Szerdán felhívott hajnali fél 4-kor, hogy szeret és hiányzom neki, és azonnal menjek át hozzá! Mondom nem jól vagy te összerakva...és könyörgött...és kérlelt...és csúszott mászott előttem a telefonban. Nem mentemm át. Naná, hogy nem! Aludtam...reggel mentem dolgozni, meg különben is!!!
Péntek éjjel kettő felé mentem haza, na mondom felhívom..persze, hogy aludt, kvittek vagyunk - mondtam. Pár perc beszélgetés után letettük...nem mentem 1 km-ert az autómmal, jött az sms: Ha már így felkeltettél, feljössz?
ÁÁÁ...na jó, felmegyek... természetesen Én nem csináltam vele semmit, ellenben ő maximálisan kielégített, és ég hálás is volt érte...
Egyvalami van ebben a srácban egyébként, ami a mai napig ki tud tépni a világból. Ahogy csókol... hihetetlenül jól csókol!!! Itt aztán meg is áll a történet. hihihi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése