...az óriási szakításom...hogy hogyan jön most ez ide? - egy kedves ismerősöm (aki most biztosan magára ismer - bocs) hasonló, vagy talán ugyan abban a cipőben jár, mint én annakidején. Kívánom neki, hogy sikerüljön, amit eltervezett, hogy sikerüljön megjavítania a megjavíthatatlant! KITARTÁS G!!!
Nem is tudom megmondani mit éreztem akkor, felszabadultságot, rengeteg fájdalmat, megalázottságot, gyűlöletet, és végül talán örömet is... mindenesetre a jeggyűrűt egy hétig nem bírtam levenni, aztán egy hónapig hordtam még a nyakamban. Egy hét bőgés után és a dobozaim, bőröndjeim kerülgetése után, az egyiket kiürítettem, a legszükségesebbeket belepakoltam, és elhúztam Bécsbe a legjobb barátnőmhöz...nem zavart senki és semmi
Akkor már csak tehetetlen düh volt bennem és 3 szor átfestettem a hálószobáját... Mikor hazajöttem tudtam hogyan tovább... Elpakoltam a cuccaim... Néha elgondolkodom, hogy talán túl hamar túltettem magam a dolgon, de azóta boldog vagyok, bár néha magányos... A többi részletet fedje homály....!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése